Részletek
Letöltés Docx
Tovább olvasom
Sok évvel ezelőtt, amikor Spanyolországban voltam, fájt az egyik fogam, ezért elmentem az orvoshoz. Már a fogorvosi fotelben ültem, készen arra, hogy az orvos rendbe hozza a fogamat. Valahányszor fogorvoshoz mentem – nem csak akkor, hanem máskor is, sokszor, bármikor, más fogorvosi rendelőkben is, vagy bármely orvoshoz –, vittem magammal ajándékokat, például vegán finomságokat és friss gyümölcsöket, elég sokat, mert úgy gondoltam, hogy nagyon keményen dolgoznak az orvosok, a nővérek és a többiek. Ha véletlenül kórházban vagyok, vagy orvoshoz megyek, csak szeretném kifejezni a hálámat azért a kemény munkáért, amit az egyetemen, a gyakornoki idő alatt és a praktizálás időszakában is megtanultak. Nagyon szorgalmasak. Életeket mentenek, enyhítik a fájdalmadat, és kényelmesebbé teszik az életünket. Még ha bünteted is magad, megbetegíted magad, mert rossz dolgokat eszel, például meggyilkolt állat-személyek húsát eszed, vagy mindenféle más dolgot –, mint az alkohol, a drogok, a cigaretta és a hasonlók –, ők nem törődnek vele, mindig mindent megtesznek, hogy megmentsenek, hogy felépülj és kényelmesebb legyen az életed. Soha nem utasítanak el azért, mert rossz dolgokat eszel, drogozol vagy ilyesmi. De kérlek, vigyázz magadra. Tartsd magad távol mindazoktól a káros dolgoktól, amit az imént említettem, és még többtől. Az alkoholtól, drogoktól, cigarettá- tól, vagy bármi más hasonló dolog- tól, és különösen a megölt állat- népek húsától, vagy a vadászott, terrorizált vadállatokétól, mint a szarvas- vagy róka-személyektől. Mindezek méreg a megszentelt, szent testetek számára, amely ISTEN és a Buddhák temploma. Kérlek, vigyázzatok magatokra. Szóval, akkoriban az ágyamon feküdtem. Arra vártam, hogy az érzéstelenítő vagy valami hasonló hatni kezdjen. Vettem néhány gyümölcsöt, rengeteg gyümölcsöt, különféle egzotikus és finom gyümölcsöket a piacon, az út menti standokon, miközben az autóm elhaladt mellettük. Mindig segíteni akartam ezeknek az embereknek is. Csak egy kis műanyag fedél, egy műanyag fólia van a fejük felett, és az utcán árulják a saját gyümölcseiket. Így mindig nagy együttérzést érzek irántuk, és sokat vásároltam tőlük. És előtte vettem néhány vegán finomságot is a piacokról. Szóval ezeket odaadtam annak a klinikának, a recepcióra. Aztán megkérdeztem az orvost, amíg még tudtam beszélni, azt mondtam: „Doktor úr, ízlettek a finomságok és a gyümölcsök, amit vettem?” Azt mondta, nem, köszönöm, de még nem ehette meg, mert nem kapta meg az inzulin injekcióját a cukorbetegségére. Azt mondtam: „Ó, sajnálom, de később megeheti.” Ő azt mondta: „Igen, csak ha meg- kapom az inzulint, akkor ehetem.” Én pedig azt kérdeztem: „Ma be kell adnia magának?” Erre ő: „Nem, minden nap, minden nap.” „De hogyan csinálja? – mondtam. Hova adja be mindazokat az injekciókat minden nap?” Erre ő: „Igen, ma pont a köldök környékére.” Ó, Istenem! Amikor ezt meghallottam, kiugrottam a fogorvosi székből a padlóra, és odamentem az ajtó mellé, ahol ő állt és előkészítette a dolgokat. Megöleltem, átöleltem, és potyogtak a könnyeim. Azt mondtam: „Ó, Istenem! Szegény doktor úr, ilyen beteg, és mégis minden nap dolgoznia kell, sőt, a feleségéről és a gyerekeiről is gondoskodnia kell.” Tudtam, hogy már két gyereke van. Azt mondtam: „Istenem, micsoda élete van! Annyira sajnálom.” Erre ő így válaszolt: „Semmi baj, már hozzászoktam. Egy életre szól, nem lehet elkerülni.” Azt mondtam: „Ó, Istenem, bárcsak egy nap az orvos tudósok felfedeznének valami más és jobb gyógyszert, vagy gyógyszer alkalmazási módszert, hogy ne kelljen minden nap így szenvednie.” „Nem tudom elképzelni, hogy ezt elviselném a helyében.” - mondtam. Erre ő azt mondta nekem: „Ó, kérem, menjen fel most a székére, különben leeshet.” Így felmentem a székre, miközben a szívemben is sírtam. Néhány évvel később örökbe fogadtam a kutya-személyeimet, ezt már elmeséltem nektek. És ezt, az ő nevét, nem akarom kimondani, úgyhogy nevezzük csak T-Y-nek. Eredetileg más volt a neve, de agresszív volt, ezért megváltoztattam a nevét, hogy szelídebb legyen, de nem segített. Miután cukorbeteg lett, utánajártam, és rájöttem, azért követte el ezeket az agresszív cselekedeteket – embereket és más kutya-személye- ket harapott meg, meg ilyesmi –, hogy elég rossz karmája legyen ahhoz, hogy cukorbeteg legyen, különben nem lett volna cukorbeteg. Azért akarta, hogy cukorbeteg legyen, mármint, hogy megbetegedjen, mert segíteni akart más kutya-személyeknek, más társállatoknak, más állat-személyeknek, akik cukorbetegségben szenvednek majd, és a cukorbeteg embereknek is, hogy megismerjék ezt a fent említett tűmentes módszert! FELFEDTE A KÍVÁNSÁGOMAT, ÉS SEGÍTENI AKAR, HOGY VA- LÓRA VÁLJANAK, HOGY ÖRÖ- MET SZEREZZEN NEKEM!!!.... Ó, Istenem! Majdnem összeestem. „Ó, drágám, olyan kicsi vagy, nem kellett volna ezt tenned. – mondtam. Nem kellett volna! És most olyan rossz érzés, olyan rossz. Olyan rosszul érzem magam, olyan rosszul, hogy ennyit kell szenvedned, és most azt sem látod, hová mész. Ó, Istenem! Fogalmad sincs, milyen rosszul érzem magam.” Kértem ISTENt: „Kérlek, add át az ő karmáját nekem. Nem akarom, hogy szenvedjen. Ő csak egy kutya(-személy). Kérlek, segíts.” De ISTEN nem engedi ezt, mert ez az ő saját akarata, a saját szabad akarata. Ó, Istenem! Sok állat(-személy) is áldozatot hoz, hogy segítsen azoknak az embereknek, akik gondoskodnak róluk, vagy az állat barátaiknak és más kedves embereknek. Ó, Istenem! Néhány ember szintén azzal a szándékkal és hajlandósággal jött le a Földre, hogy különböző módon szenvedjen, hogy segítsen más embereknek, hogy a tudósok gyógymódot találjanak más, ugyanazzal a betegséggel küzdő emberek számára, például ilyesmi. Mindenkinek tartozunk mindennel. Csak a legtöbben ezt nem tudjuk. Ez nagyon nemes tőle, és dicsérnem és megbecsülnöm kellene őt, de látva, ahogy így szenved és fél, egyszerűen annyira összetörve érzem magam. Bárcsak mindet átvállalhatnám tőle. Nekünk, embereknek könnyebb megtalálni dolgokat, elfelejteni a fájdalmat, vagy könnyebben tudok beszélni az orvosokkal. Ezért azt mondtam ISTENnek: “Kérlek, ne tedd, kérlek, hagyd abba, kérlek, inkább engem büntess meg. Ő csak egy kutya(-személy), csak egy kis kutya(-személy).” Nem tudok erről többet beszélni, mert elszorul a torkom, és fáj a nyakam. Úgy értem, megfojtja a torkomat. Hálát adunk ISTENnek, hogy ilyen jóságos lények léteznek a Földünkön. De sajnálatos, hogy a legtöbb ember nem érti ezt, sőt, még nagyobb bajt okoz ennek a világnak, hogy még több szenvedést okozzon társlakóinak, embereknek és más lényeknek egyaránt. Remélem, az információm sok társállat-személynek segít majd, bármilyen fajta is, bárki alkalmazni tudja őket, annak kényelmesebb lesz az élete. Ha például van egy kis macska-személyed, akkor nem lesz elég hely a bőrén ahhoz, hogy naponta egyszer vagy kétszer injekcióval add be neki a gyógyszert. Sajnálom, csak túl elérzékenyülök, túl elérzékenyülök. Csak a legjobbat kívánom nektek, hogy ISTEN irgalmazzon nektek, és ti is irgalmazzatok magatoknak, hogy maradjatok távol az összes mérgező anyagtól, amiről az előbb beszéltem, nevezetesen az állat-személyek húsától, a kábítószerektől, az alkoholtól, a cigarettától, stb., stb. Tudjátok, tudjátok. Oké. Kicsit lenyugszom. Rendben. Tudjátok, a bolygónk nem szegény. Nagyon-nagyon gazdag mindenféle fémben, mindenféle hasznos dologban az egész bolygón, és elegendő élelemmel rendelkezik ahhoz, hogy sok bolygót ellásson – ha nem arra használnánk a pénzün- ket, hogy megöljük egymást, vagy mindenféle méreggel tönkretegyük az erdőket, a folyókat, az, óceánokat, kezdve az állat-személyek tenyésztésétől egészen a megölésükig élelmiszer céljából. Nincs elég időm elmondani, felsorolni mindazt, amit soha nem kellett volna tennünk ezzel a bolygóval. Vigyáznunk kellene egymásra, sze- retnünk egymást, mint egy család. Túl sok dolgunk van enni, használni, hogy hosszú, hosszú életet éljünk, egészségesen, boldogan, és megvilágosodva. De túl sokféleképpen, helytelen módon használjuk fel ezeket. Mindezt tudjátok. Nem akarok többé túl sokat beszélni a negatív dolgokról. Egyébként is, mi értelme? Nem tudom, hányan hallgatnak rám. Rendben. Csak próbáljatok jók, jóságosak, irgalmasak, együttérzőek, szeretők és kedvesek lenni. Akkor mindazokból a legjobb dolgokból, amiket ISTEN az emberiségnek és minden lénynek ajándékul adott, részesülni fogtok: magatok, a családotok, a kisgyermekeitek, unokáitok stb. számára. Bármi rosszat tesztek, amivel másoknak ártotok, bumerángként fog visszatérni hozzátok. Ha nem most, akkor a túlvilágon, vagy a következő életekben. Soha nem menekülhetünk el a szeretetlen cselekedeteink következményei elől. Kérlek, ISTEN, segíts minden lénynek ezen a bolygón. És szeretünk Téged. Talán a szeretet túl gyenge, túl csekély, de igyekeznek. Mert túl elfoglaltak – annyi sürgős dologgal kellett foglalkozniuk a túlélés érdekében, URAM. Kérlek, bocsáss meg nekünk. Kérlek, szeress minket. Kérlek, bocsáss meg nekünk. Kérlek, nem akarunk több olyan bolygót, ahol újra reinkarnálódnunk kell. Csak tedd mindenhol Mennyé, URAM, teremts új Földet, új világot, új szabályokat. Köszönjük, URAM. Köszönöm Neked, minden lény Egyetlen Szülei. Legyél Te is jól, URAM. Ámen. Photo Caption: “A belső örömöt tükröző mosoly”
