Részletek
Letöltés Docx
Tovább olvasom
Ma, október 24-én, kora reggel, arra kértem MAPÁ-nkat, a Legirgalmasabbat, a Leghatalmasabbat, mindennek a LEGFELSŐBBIKÉT, mindennek, ami jó, kedves, jóindulatú és és könyörületes – kértem a mi Egyetlen, Páratlan, mindenkinél Jobb Szülőjét az egész Világegyetemben, hogy ideje, ahogy szoktam, kilépni a sátramból és a meditáció-szamádhiból, hogy a Supreme Master Television-nek dolgozzam. Az Atya így szólt hozzám, „Ne, ne, mert a háború vezére beszélni akar Veled.” Azt mondtam: „Ó, igen, URAM, az engedélyeddel beszélni fogok vele.” Előtte azonban utasítottam a biztonságért és a magánszféra védelméért felelős összes angyalt és Mennyei részleget, hogy szigorítsák meg az óvintézkedéseket, így csak azzal beszéljek, akivel akarok, és a negatív erő ne zavarjon meg a trükkjeivel és hazugságaival és megtévesztő sugallataival és szavaival, stb., vagy bármivel, amivel akarnak. Nagyjából két perc alatt minden biztonsági intézkedés megtörtént. Megkértem a pokol őrét, engedje a háború vezérét beszélni velem. Letérdelt, és így szólt: „Felség, Királyok Királyainak Királyainak Királyainak Legmagasztosabb Királya, hódolattal borulok Eléd és a lábaidhoz. Jelentést szeretnék tenni a béke helyzetéről.” Azt mondtam: „Rendben, helyezd magad kényelembe. Leülhetsz, és elmondhatod.” Erre így szólt: „Oroszország és Ukrajna aláírta a békét.” Kijavítottam: „Mondd azt, hogy Ureign,‘ mert azt akarom, hogy békében éljenek, és saját erejükből, saját akaratuk szerint, saját elképzeléseik alapján, boldogan és egymással összhangban uralkodjanak önmaguk felett, saját országhatáraikon belül.” A háború vezére így felelt, „Igen, Uram.” Majd ezt mondta: „A két ország, Oroszország és Ureign (Ukrajna) aláírta a békét. És hamarosan eljön a béke.” „Hamarosan eljön a béke.“– mondta. A háború véget fog érni. Többé nem lesz háború.” Azt mondtam: „Ó, ez Oroszország és Ureign (Ukrajna) között volt. De mi a helyzet Szaúd-Arábia és Irán között?” A háború vezére így felelt: „Felség, Királyok Királyainak Királyainak Királya, az a háború is hamarosan véget ér.” Azt mondtam neki: „Remek. Én is olvastam erről híreket a médiában tegnap. De az a helyzet, hogy ennél többet akarok. Azt akarom, hogy valóban béke legyen, méghozzá gyorsan és tartósan.” A háború vezére így szólt, „Igen, igen, Uram. El fog jönni. Mindent megteszek a siettetéséért. Áldásoddal hamarosan véget tudunk vetni a háborúnak.“ Azt mondtam: „Jó, jó. Látom, javulás van az őszinteségedben és megértésedben a háború könyörtelenségét és kegyetlenségét illetően. Ezért, elismerem az erőfeszítésedet. Ezért utasítom az őrt, hogy tágasabb börtöncellába helyezzen. És amire valóban szükséged van önmagad fenntartásához és az életben maradáshoz, csak szólj e pokoli terület vezetőjének, és ő elhozza neked. Lehetővé teszi számodra, már amennyire a körülmények engedik. Ne feledd, a pokolban vagy. Megpróbálok több teret, nagyobb mozgásszabadságot adni neked, és engedélyezem, hogy többet használj az erődből, kizárólag a békéért. Ezt ne feledd. És továbbra is várom, hogy nagyobb erőfeszítést tegyél teljes őszinteséggel és hódolattal, a LEGHATALMASABB ISTENnek. Akarsz még valamit mondani? Rendben. Jó. Akkor, megmutattad a jó szándékodat. Cserébe pedig én is engedékenységet tanúsítottam. Folytassuk hát a munkát, hogy békét és boldogságot hozzunk e világba, mert tudod, mennyi pénzügyi forrást pazaroltak el ilyen borzalmas módon, miközben milliók, vagy már milliárdok szenvednek fájdalomban anélkül, hogy bárki igazán törődne a sorsukkal. Milliárdokat és milliárdokat költenek csak ölésre, rombolásra. Láthatod a háború rendkívüli értelmetlenségét. Siess, és tégy meg minden tőled telhetőt. Érdemeid pedig ellensúlyozhatják bűneid egy részét. Attól függ, milyen erősen dolgozol. Beszélek veled majd, amikor csak szükséges. Most búcsúzom.” A háború vezére háromszor leborult, és a földön maradt, homlokát a padlóhoz érintve. Így szólt: „Igen, igen, Uram. Remélem, hamarosan, bármikor újra láthatom Önt, Uram.” Azt mondtam: „Rendben. Nyugodj meg. Nem kell a földön térdelned. Nyugodj meg.” Ezzel elhagytam a pokol börtönét, és visszatértem ebbe a fizikai világba. Ó, és egyébként megkérdeztem MAPÁt, hogy meg szabad-e bocsátanom és segíthetek-e egy úgynevezett volt barátomnak, aki a pokolból könyörgött a megmentésért. ISTEN azt megengedte. Akkor megkérdeztem: „Hová küldjem, miután valahogyan kihozom a pokolból?” ISTEN így szólt: „Küldd őt egy háborús övezetbe, hogy megtudja, milyen az a háborús szenvedés, amíg egész lényéből ki nem tisztul a kegyetlenség ilyen maradványa, azután újra megszülethet emberként.” Azt feleltem: „Igenis, URAM. Utánanézek, és Kegyed által megmentem, URAM. Nagyon köszönöm Irgalmadat, URAM.” ISTEN így szólt: „Rendben, menj, végezd a munkádat.” Én pedig megkérdeztem: „Ezután van még valamilyen különleges teendőm mára, URAM?” ISTEN azt mondta: „Nem, most nincs, mára már nincs több.” Azt feleltem: „Akkor ezután a Supreme Master Televisionnek fogok dolgozni.” ISTEN ezt megengedte. „Köszönöm.” Le kellett csökkentenem a rezgésszintemet, hogy beléphessek az Akasha-feljegyzések könyvtárába, és kiderítsem, melyik úgynevezett volt barátomnak volt köze háborúhoz vagy valami hasonlóhoz. Találtam is adatokat erről a személyről, mielőtt elmehettem a pokolba, hogy közöljem kegyelmemet éppen azzal a lénnyel, aki segítségért kiáltott. A karmája ugyanis annyira, de annyira súlyos, hogy a pokol még előlem is elrejtette, így segélykiáltása sehová sem szivárgott ki, két alkalmat kivéve. Egyszer a Béke Buddha Királya hallotta őt, és szólt nekem. De akkor túl elfoglalt voltam ahhoz, hogy átnézzem az Akasha-feljegyzéseket, és időt szakítsak erre. Így négy napra megfeledkeztem róla. Aztán másodszor valahogy kiszűrődött a hangja, vagy vagy talán a pokol megengedte neki, hogy hangosabban kiáltson. Ekkor meghallotta a Rókahölgy, a névtelen Rókahölgy, és futva jött, hogy elmondja nekem a hírt. Nos, egyébként, már több napja nem sokat hallottam a névtelen Rókahölgyről. Igen, már jó néhány napja nem hallottam a névtelen Rókahölgyről. De boldog, és élvezi, hogy ember lehet. Nincs elég ereje, én pedig nem adok neki több erőt ahhoz, hogy teljesen és véglegesen emberré váljon, mint más emberek. Azért sem, mert ha túl sokat adnék neki az erőmből, akkor meghalna – nem volna képes folytatni róka-személyként a gyakorlását, és élvezni az emberi életét is, hetente pár napon át. Mint minden máshoz, még a jó dolgok megemésztéséhez is idő kell. Ahogy a legjobb vitaminokból sem lehet egyszerre bevenni egy egész üveggel. Megkérdeztem a Rókahölgyet: „Hogyan boldogulsz az emberek világában? Van ennivalód és innivalód, és jól vagy?” Azt felelte: „Igen, igen. Az emberek nagyon jók hozzám. Adnak enni és inni, még gyümölcslevet és vizet is, mindenféle ételt és gyümölcsöt – nagyon kedvesek. Én pedig viszonzom a jóságukat azzal, hogy segítek, bárhová megyek. Bármire megkérnek, segítek nekik, például kitakarítom az udvart. Tanulom a fűnyírást, megmetszem a kertjük fáit, vagy megsétáltatom a kedvenc állataikat. Eleinte a kutya(-személyek) tudták, ki vagyok, ezért folyton ugattak. Később azonban beszéltem velük, és elmondtam, hogy nem akarok ártani. Csak dolgoznom kell egy kicsit, hogy fenntartsam magam. ’Gyertek hát velem szépen. Segítsetek nekem.‘ És így tesznek. Az emberek még a nevemet is megkérdik. Erre azt mondom: ’Lisa a nevem. Csak ennyire emlékszem.‘ Azt is megkérdezik, hol van az otthonom. Azt mondom: ’Nincs otthonom. Ott alszom, ahol éppen lehet.‘ Erre adnak még néhány ruhát és egy takarót, és azt mondják, alhatok a garázsukban vagy a kerti fészerben. Az emberek nagyon jók hozzám. Azt gondolják, talán árva vagyok, vagy elvesztettem az emlékezetemet, vagy valami. Ezért kedvesen bánnak velem, mert látják, hogy barátságos és szelíd vagyok, nagyon alázatosan és udvariasan beszélek, nem ártok senkinek, és nyomát sem mutatom ártó szándéknak. Így bárhová megyek, az emberek segítenek. És ha nem segítenek, csak továbbmegyek más házakhoz. És jól vagyok.” Azt mondtam a róka-személynek: „Nahát, örülök neked. Örülök neked. Az ilyen élet is nagyon szabad. Jó vagy. Emlékezz ISTENre, és mindig imádkozz. Különben, megfakul majd az erőd, és nem tudsz újra emberré válni, és semmit sem tudsz majd tenni.” A Rókahölgy így felelt, „Igen, igen. Igen, tudom, Mester. Nagyon jól tudom. Tudom. És szívemben mindig hálás vagyok a Mindenható ISTENnek, hogy Irgalmad és Szereteted által emberré válhattam, és hetente több napon át élvezhetem az emberi életemet.” Photo Caption: „Meleg és fényes, légy olyan, mint a napfény”
