Részletek
Letöltés Docx
Tovább olvasom
Megtiszteltetés, hogy ma bemutathatunk egy válogatást a Pârâyanavagga-ból, a Sutta Nipāta 5. fejezetéből. Ezen részeket fordította V. Fausböll. A Pârâyanavagga azt a pillanatot írja le, amikor tizenhat brahmin aszkéta tanítójuk utasítására felkereste az Úr Buddhát, hogy spirituális bölcsességet kérjenek az életről és a halálról. Folytassuk a Mettagû, Dhotaka és Upasiva brahminok által feltett kérdésekkel. PÂRÂYANAVAGGA. METTAGÛMÂNAVAPUKKHÂ. “Mettagû: ‘Amit Tőled kérdeztünk, azt Te elmagyaráztad nekünk; egy másik (kérdést) kérdezek Tőled, kérlek válaszolj rá, esdeklem: Hogy kelnek át a bölcsek a patakon, a születésen és az öregségen, a bánaton és a siránkozáson? Kérlek magyarázd el alaposan ezt nekem, Ó Muni, mert ez a dolog (a dhamma) Számodra jól ismert.’ ‘El fogom magyarázni a Dhammát, Ó Mettagû,’ így szólt Bhagavat [Az Úr Buddha], ‘Ha valaki a látható világban, bármiféle hagyományos tanítás nélkül megértette ezt, és elgondolkodva vándorol, lehet, hogy legyőzi a vágyat a világban.’ Mettagû: ‘És én örömömet lelem ebben, a legkiválóbb Dhammában, Ó Nagyszerű Isi, amelyet ha az ember megértett, és elmélkedve vándorol, lehet, hogy legyőzi a vágyat a világban.’ ‘Bármit tudsz, Ó Mettagû, így szólt Bhagavat [Az Úr Buddha], ‘(Arról, ami) fent, lent, oldalt, és középen van, ne lelj örömöt és ne nyugodj meg ezekben a dolgokban, ne ragadjon le elméd a létezésen. Így élve, elmélkedve, szorgalmasan, vándorolva a bhikkhu, miután elhagyta az önzést, a születést, az öregséget, a bánatot és a siránkozást, bölcs emberként hagyja el a szenvedést ebben a világban. Mettagû: ‘Örömömre szolgálnak a Nagyszerű Isi szavai; jól kifejtetted, Ó Gotama, (Te általad) megszabadultam az upadhitól [a ragaszkodástól] (azaz a Nirvana). Bhagavat valóban elhagyta a fájdalmat, mert ezt a Dhammát Te jól ismered. És azok is bizonyosan megszabadulnak a fájdalomtól, akiket Te, Ó Muni, folyamatosan figyelmeztetsz; ezért hajolok meg Te előtted, miután ideérkeztem, Ó Vezető (nâga), legyen Bhagavat az én állandó figyelmeztetőm is.’ Buddha: ‘Az a Brâhmana, akit teljesnek ismerhetek el, aki semmivel sem rendelkezik, aki nem ragaszkodik a vágyak világához, az bizonyosan átkelt ezen a patakon, és ő átjutott a másik partra, mentes a durvaságtól (akhila), (és) mentes a kételytől. És ő egy bölcs és kiteljesedett ember ebben a világban; miután elhagyta a ragaszkodást az ismétlődő létezéshez, vágyaktól mentes, szenvedéstől mentes, vágyakozástól mentes, átlépte a születést és az öregkort, ezt mondom.’ Mettagûmânavapukkhâ véget ért.” DHOTAKAMÂNAVAPUKKHÂ. Kérlek, Ó Bhagavat, mondd el nekem,’ így szólt a tiszteletreméltó Dhotaka, ‘Áhítom a Te szavaidat, Ó Nagyszerű Isi; hadd tanulja meg az, aki meghallgatta a Te beszédedet, saját megszűnését.’ ‘Törekedj hát, Ó Dhotaka,’ így szólt a Bhagavat, ‘Légy bölcs és átgondolt ebben a világban, és miután meghallgattad szavaimat, ismerd meg saját megszűnésedet.’ Dhotaka: ‘Látok az istenek és emberek világában egy vándorló Brâhmanát, aki semmit sem birtokol; ezért meghajlok Te előtted, Ó Te mindent-látó egy, szabadíts meg, Ó Sakka, a kételyektől.” Buddha: ‘Nem fogok menni, hogy megszabadítsak bárkit a világon, aki kételkedik, Ó Dhotaka; amikor megtanultad a legjobb Dhammát, akkor átkelsz majd ezen a patakon.’ Dhotaka: ‘Tanítsd meg (nekem), Ó Brâhmana, irgalommal (irántam), a magány (Nirvana) Dhammáját, hogy megértsem (azt és), hogy én, anélkül, hogy a levegőhöz hasonlóan sokféle formát öltenék, nyugodtan és függetlenül járhassak ebben a világban.’ ‘Elmagyarázom neked a békét, Ó Dhotaka,’ így szólt Bhagavat [Az Úr Buddha]; ‘Ha valaki a látható világban, bármiféle hagyományos tanítás nélkül megértette ezt, és elmélkedve vándorol, akkor ő legyőzheti a vágyat a világban.’ Dhotaka: ‘És örömömre szolgál, a leg- magasabb béke, Ó Nagyszerű Isi, amelyet, ha egy ember megértett, és elmélkedve vándorol, akkor legyőzheti a vágyat a világban.” ‘Bármit tudsz, Ó Dhotaka,’ így szólt Bhagavat [Az Úr Buddha], ‘(Arról, ami) fent, lent, oldalt és középen van, tudva, hogy ez a világban megkötöz, ne vágyakozz az újraszületés után.’ A Dhotakamânavapukkhâ véget ért.” UPASÎVAMÂNAVAPUKKHÂ. ”’Egyedül, Ó Sakka; és segítség nélkül nem leszek képes átkelni a hatalmas patakon,’ így szólt a tiszteletreméltó Upasîva; ‘Mondd meg nekem, Ó Te mindent-látó egy, milyen eszközzel lehet átkelni ezen a patakon.’ ‘A semmire tekintve, elmélkedve, Ó Upasiva,’ így szólt Bhagavat [Az Úr Buddha], ‘A létezés hiányának tudatosításával átkelhetsz a patakon; elhagyva az érzéki örömöket, a kételyeket elutasítva, nappal és éjjel egyaránt a vágy megszűnésére (azaz a Nirvánára) kell tekintened.’ Upasîva: ‘Ő, aki minden érzéki élvezet iránti vágyát elhagyta, a semmibe menekült, miután minden mást maga mögött hagyott, és a tudás által a legmagasabb szintű megszabadulásban részesült, vajon ott marad-e, anélkül, hogy tovább haladna?’ ‘Ő, akinek minden érzéki élvezet iránti szenvedélye eltávozott, Ó Upasiva,’ így szólt Bhagavat [Az Úr Buddha], ‘Miután mindent elhagyva a semmibe menekült, és a tudás által a legfelsőbb megszabadulásban részesült, ott marad anélkül, hogy tovább haladna.’ Upasîva: ‘Ha ott marad, anélkül, hogy tovább menne, számtalan évig, Ó Te, Mindent-látó egy, (és ha) ott eléri a nyugalmat és a megszabadulást, lesz-e tudata egy ilyen egynek?’ ‘Mint egy láng, amelyet a szél heves fújása ide-oda sodor, Ó Upasiva,’ így szólt Bhagavat [Az Úr Buddha], ‘Kialszik, és nem tekinthető (létezőnek), ugyanígy egy Muni is, aki megszabadult a névtől és a testtől, eltűnik, és nem tekinthető (létezőnek).’ Upasîva: ‘Ő (csak) eltűnt, vagy ő (már nem) is létezik, vagy örökre megszabadult a betegségektől? Magyarázd el nekem ezt alaposan, Ó Muni, hiszen ezt a Dhammát Te jól ismered.’ ‘Aki eltűnt, annak nincs formája, Ó Upasiva,’ így szólt Bhagavat [Az Úr Buddha], ‘Ami által azt mondják, hogy ő létezik, az már nem létezik számára, amikor minden dolog (dhamma) megszűnik, minden (fajta) viszály is megszűnik.’ Az Upasîvamânavapukkhâ véget ért.
